„Drága" vagy „nem drága". Ez itt a kérdés.
Egy esetben egy hölgynek mutattam meg az útnyilvántartó programot. Amikor a bemutató végén előjött az „ár" kérdés, én megmondtam a licencdíjat. Ő elgondolkodott, majd így szólt: jó az ár, megveszem. Ő ezzel spórol. Megspórolja azt a havi 5 000 Ft-ot amit eddig kifizetett valakinek azért, hogy elkészítse helyette az útnyilvántartását. Megspórolja a parkolási díjat, amit akkor fizetett ki, amikor elment az illetőhöz, és megspórolja annak az időnek a nagyobbik részét, amit eddig arra szánt, hogy odamenjen és elmondja, hogy milyen szempontok figyelembe vételével készítse el az a valaki az útnyilvántartását.
Volt egy másik eset is. Ott több autóról volt szó. Amikor megmondtam a licencdíjat, az illető elgondolkodott, látszott, hogy kalkulál magában. Aztán elmondta nekem, hogy néhány hónap alatt megtérül az útnyilvántaró programba befektetett összeg.
Van, aki csak árat lát maga előtt, mások meg befektetésként kezelik a dolgokat.
Utóbbiaknak fejlesztünk útnyilvántartót, kiküldetési rendelvényt.
