Szinte felfoghatatlan számomra, miből adódhat a könyvelők közt ekkora különbség a tudásban és hozzáállásban, amikor állandóan fejtágítókra kell járniuk.
Az egyik könyvelőt nekünk kell lebeszélni, hogy ugyan már ne számoljon(tasson) el nyilvánvalóan védhetetlen dolgot az útnyilvántartásban, kiküldetési rendelvényben, a másikat meg úgy kell noszogatni, hogy “ne szúrjál már ki az ügyfeleddel, szegénynek évek óta nem engeded elszámolni a jogos költségeit”!
Van, amikor erre van szükség ilyenkor
Mai is egy ilyen levél jött:
Tevékenységünk rövid leírása: villanyszerelési munkálatok végzése, változó helyszíneken, magán tulajdonú gépjárművel, telephely nincs, a székhelyről
A kérdésem, Ön szerint ez a NAV felé támadható elszámolás, vagy csak a könyvelő túlzott aggódása lehet?”
Milyen meglepő, hogy egy villanyszerelő munkája az ügyfélnél van, igaz? 
“Kedves Zs!
A kiküldetési rendelvényt olyan cégeknek / helyzetekre találták ki amit Önök végeznek. 2009 óta tömegesen gyártanak a magánemberek kiküldetési rendelvényt – nem véletlenül.
Mit jelen az, hogy nem számolhatja el a megtett utakat? Minden olyan utat elszámolhat ami a cég érdekében történt. Erről szól. Ha ezt nem lehetne elszámolni, akkor mit?
Ezt olvasta már?
Üdv, Ákos”
